banner
Júl 31, 2017
3822 Views
0 0

Interjú egy írországi magyar milliomossal

Written by
banner

Egy morcos, esős estén egy átlagos dublini kocsmába vitt az utam. Alig pár ember lézengett csupán, így pultnál ülve fogyasztottam a serem. Már majdnem elkezdtem beszélgetni a mellettem ülővel, mikor magyar hang csapta meg a fülem két emberrel tőlem jobbra. Egyedül volt, így ahogy lerakta a telefont, kifaroltam a helyemről és átültem mellé. Durván fél órát beszélgettünk, kártyát cseréltünk és elköszöntünk. Talán havonta egyszer ha beszéltünk és fél évente jó ha egyszer sikerült összefutni egy csevegésre. Ezek az alkalmak viszont annyira tanulságosak voltak számomra, hogy egy nap úgy döntöttem írni fogok róla és az útjáról, amit bejárt. Beleegyezett, bár hosszabb ideig tartott ezt leszervezni, mint amióta összesen ismerjük egymást.

Egyszerű dublini ipari épületek, talán csak a mérete és rengeteg különféle ott parkoló kamion árulkodik csupán arról, hogy valami komoly dolog folyik ott. A személyzeti parkoló már beszédesebb, az ember szeme bekönnyezik a gyönyörűségtől. Belépve az épületbe melyen a recepció jelzés szerepel, mintha egy más világ tárult volna elém. Kifinomult, minimalista luxus és szuper igényes környezet. A hölgy aki fogadott ír volt és a keresztnevemen szólított, majd bekísért egy kisebb várakozó helyiségbe, amit talán a ferihegyi OTP váróhoz tudnék leginkább hasonlítani. Nem volt időm elhelyezkedni, máris megjelent interjú alanyom és mentünk tovább. Az irodájába lépve leesett az állam. Megkértem hadd fotózzam le és azóta az a kép a motivációs falamon szerepel. Egy nagyobb lakást meghazudtoló méretű, a dolgozó asztal előtt ülőgarnitúra, legalább 10-en tudnak ott kényelmesen beszélgetni, majd meeting rész, 20-30 embernek, olyan gurulós székekkel, amiket még katalógusban sem láttam, biliárdasztal, kocsmai bárpult tele minden finomsággal és egy zenegép tették tökéletessé a képet. Az iroda két oldalát üvegfal borítja, rengeteg természetes fényt biztosítva, kívülről belátni viszont nem lehetett. Két kényelmes fotelt foglaltunk el, kihasználván a ritka alkalmat én egy pohár magyar bornak fogtam neki, ő vizet ivott.

Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést az interjúra, próbáltam többféleképpen összerakni a kérdéseimet, de ezt én most félre is rakom és rögtönözni fogok. Mikor érkeztél Írországba és hogyan indult az itteni életed?

Én köszönöm a felkérést, örülök a lehetőségnek, illetve annak, ha bárki is hasznosnak találja a gondolataimat. 2005-ben érkeztem, a szokásos egy bőröndös módon, közvetlenül a főiskola elvégzése után. Alig vártam, hogy dobbantani tudjak, a főiskolát is csak szülői unszolásra fejeztem be, amit persze nem bántam meg végül. Bár üzleti végzettségem van, akkoriban itt az építőiparnak volt akkora felvevő kapacitása, hogy 2 nappal az érkezésem után már munkába is állhattam. Arra a 2 napra is csak azért volt szükség, hogy leküzdjem a kezdeti zavarodottságomat. Soha nem volt számomra büdös a munka, heti hét napot dolgoztam nagyon sokáig, olykor négy munkahelyem is volt, de legalább kettő mindig. Mind az építőiparhoz kapcsolódott kezdetben.

Amennyire én tudom óriási pénzeket lehetett keresni az építőiparban akkor, ez indított el téged az utadon?

Nem és igen. Az egy fontos része volt az akkori életemnek, hogy heti több ezer eurót kerestem fizikai munkával. De ez önmagában nem adott volna lehetőséget a kiugrásra. Sokan el is verték amit kerestek, úgy éltek, mintha örökké tarthatott volna ez a helyzet. Én azon kevesek közé tartoztam, akik láttuk, hogy ez a helyzet nem hogy nem tarthat örökké, hanem az a csoda, hogy egyáltalán működik. A munka minősége és költségessége egymással szöges ellentétben álltak, hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem. Én mindvégig egy kis szobát béreltem, 7 napot dolgoztam, nem buliztam, nem ittam alkoholt, számoltam, terveztem és tanultam. Rengeteget tanultam. A főiskolai élet nevelte belém a rutint, amit itt tökélyre fejlesztettem. Dolgoztam olykor napi tizenhat órát is, de tizenkettőt szinte mindig. Emellett minden egyes reggel és este 30 percet tréningeztem, edzettem a testem. Minden nap 1 órát tanulással töltöttem munka után. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a házban ahol laktam volt internetkapcsolat. Akkoriban Írországban ez még nagy dolog volt, sokan nem is értették minek otthonra internet, mikor van a könyvtárban. Mindegy volt mit tanultam, de tanulásra ösztökéltem magam. A napi egy óra tanulás hat hónapos viszonylatban már jelentősnek számít és az eredményei is látszódtak. A másik fontos szempont a kapcsolatok kiépítése volt, amire egy bevándorlónak gondolnia kell a siker érdekében. Ezt én szerencsére munkaidőben intéztem, hiszen egy idő után már mint maszek vállalkozó dolgoztam a saját csapatommal. A siker titka ezen dolgok összességében rejlett és persze abban, hogy már a kezdetek kezdetén tudtam úgy végezni a dolgomat, hogy a munkám értéket adjon hozzá az engem alkalmazó számára. Nem minőségileg, mert arra nem volt igény akkoriban sem, hanem profit szempontjából. A mai napig arra törekszem, azt is alaposan vizsgálom, inkább úgy fogalmaznék, hogy mielőtt valamibe belefogok, tudok-e olyat nyújtani, tudni fogom-e úgy csinálni a dolgomat, hogy valami újat vigyek bele, amivel az ügyfeleim még boldogabbak, adott esetben még gazdagabbak legyenek, mint mielőtt velem üzleti kapcsolatba kerültek.

Tehát 7 nap munka, napi legalább 12 óra, 1 óra edzés, szintén napi 1 óra tanulás és a networking. Ez lenne a kulcs? Ez eléggé emberfeletti teljesítménynek tűnik még rövid távon is.

Ehhez kellett az a kedvező gazdasági környezet, ami itt Írországban jelen volt. Talán a magyarországi rendszerváltáshoz tudnám hasonlítani a lehetőségek szempontjából, de abból én kimaradtam, már csak az életkoromnál fogva is. Kellett hozzá az, hogy nem voltam egész 22 éves, valamint az, hogy éhes voltam. Éheztem a sikert, jobban akartam, mint bármi mást. Friss diplomásként még bennem volt a tanulási rutin, a technikák, a szellemi terhelhetőség, a rutin fontossága. Fizikai munkás voltam, de több rálátásom volt az üzleti részre, mint sokan másoknak, akikkel egy körben mozogtam. Ilyen kondíciókkal, a mai Írországban is sikeres lehet bárki.

Azt hiszem újra kell értékelni az életemet ezek alapján. Rendben, tehát vállalkozó lettél egy idő után, de ez még messze nem milliomos élet. Mi repített téged a magasba? Mikor indult meg a szekér úgy igazán? Sokan sikeres ember viccelődik azon, hogy csak az első milliójáról ne kérdezzék, a többiről szívesen mesél. Nálad is ez a helyzet?

Egyáltalán nem, szerencsére. Nekem nem volt igazán olyan, hogy első millió, vagy legalábbis nem tudnám felidézni, hogy hol és hogyan jött ez létre. Mivel vagyonról beszélünk, nem készpénzről, azt nem szokták napi vagy heti szinten számolgatni. Legalábbis én biztosan nem. Az első igazi nagy áttörést számomra az hozta, mikor megvettem egy másik vállalkozást, kicsinosítottam és eladtam. Ekkor a már meglévő érdekeltségeim mellett elkezdtem ezt is csinálni és piszok jó voltam benne. Aztán persze problémás vállalkozások feltőkésítése is a képbe került, részesedés reményében és minden álszerénység nélkül mondhatom, hogy kiválóan működött. Valahol itt lett meg az a bizonyos első millió, de ez annyira jelentőség nélküli maradt, hiszen amim volt azt a lehető leggyorsabban adtam is tovább és amit kerestem, azt szinte azonnal fektettem is be másba. A válság idején kezdtem el ingatlanokba fektetni, amikor ennek kedvezett a gazdasági környezet, nem csak Írországban, hanem szerte Európában. Akkor még nem tudtam globálisan gondolkozni, de érett a fejem a nemzetközi épülés felé. Az építőiparnak befellegzett Írországban, de úgy tudtam kiszállni, hogy mire jött a baj, már szinte alig volt benne érdekeltségem. Azon kevesek közé tartozom, akiket nem hogy nem tett padlóra a válság, de szinte rakétaként repített a magasba, üzleti szempontból. Azonban itt jött a képbe egy zavaró tényező, ami a lehető legjobb dolog ami történhetett velem. A családalapítás.

Miben változtatott ez meg téged? Mit csináltál másképpen?

Rádöbbentem, hogy mikor várnak haza, mikor számítanak rád, akkor lassítani kell. Mind az utakon, mind a munkában. Rájöttem, hogy ha ilyen feszített tempóban dolgozom tovább, nem fogom tudni élvezni a sikerem gyümölcsét és nem fogom látni azt sem ahogy felnő az akkor még egyedüli gyermekem. Meg kellett tanulnom kevesebbet dolgozni, de még hatékonyabban mint eddig. A legnagyobb lecke talán az volt, mikor magamon erőt véve elengedtem kulcsfontosságú dolgokat, mikor nem a saját kezemben akartam mindent tovább összefogni, hanem elkezdtem másokat alkalmazni különféle vezetési feladatokra. Korábban nem volt asszisztensem például, nem voltak igazi „főnökök” akik nekem dolgoztak volna. Minden menedzselési feladatot én végeztem, ami így utólag visszanézve őrültség volt. Nagyon nehezen vettem rá magam, de fokozatosan elkezdtem jól képzett vezetőket alkalmazni, lett egy, majd gyorsan utána még egy asszisztensem, akik munkája a mai napig kincs számomra. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy más vegye fel a telefont, vagy más tárgyaljon helyettem, míg ma már egész team-ek dolgoznak a különféle vállalkozásokban szerte a világban, akik ezt csinálják, úgymond helyettem. Több időm jut így a családra, ma már lazítok is, vannak hobbijaim, megtanultam élvezni az életet és még olykor egy sör is belefér. Így találkoztam veled is legelőször.

Össze tudod foglalni mi mindennel foglalkozol manapság? 12 éve érkeztél egy bőrönddel. Hol tartasz ma? Hány céged van jelenleg?

A pénzügyi igazgatóm talán meg tudná mondani, de talán még ő sem így fejből, hogy hány cég szerepel a portfólióban, de nem is igazán számít ez. A fő tevékenységek között szerepel a szállítmányozás, ingatlanokhoz kapcsolódó befektetés, tanácsadás, menedzselés, alkatrész gyártás, kereskedelem, mezőgazdaság és most újabban a bányászat, bár az még döcögős. De ezek mellett van saját bérszámfejtő cégünk, munkaerőkölcsönző vállalkozás, saját fejvadász cég, és hasonlók. Ezek a melléktevékenységek még abból a szellemből származnak, amikor azt gondoltam, hogy mindent magamnak, magunknak kell csinálni ahhoz, hogy jó legyen. Nem a saját irányításom alatt, de a saját cégünk bérszámfejt például az összes alkalmazottunknak világszerte és persze az ügyfeleink részére is, saját cég keresi számunkra a megfelelő munkaerőt és így tovább. Jelen vagyunk Írország mellett Nyugat- és Kelet-Európában, Észak-Amerikában, egyes afrikai országokban és Kínában.

Egy pillanat csak összekaparom az állam és az önértékelésem a padlóról. 12 éve érkeztél, ami hosszú idő, de a többségünk nem képes hasonlóra 12 év alatt, de még 100 év alatt sem. Ha meg kellene fogalmaznod a valódi sikered kulcsát, továbbra is állítod, hogy a rutin, a siker vágya és a szorgalom vezetett téged idáig?

Nagyjából igen, persze van milliónyi apró tényező, a lista nem biztos, hogy beleférne egy interjúba, illetve nem is lenne érthető a kontextus nélkül. Erről inkább egy könyvet kellene írnom. Vagy inkább íratnom. Egyes barátaim szerint zseni vagyok, viszont én ezt nem így látom. Nagyon kevés új dolgot találtam én ki. Nagyon kevés járatlan utat választottam. Bár igyekeztem és igyekszem mindig többet és jobbat adni az ügyfeleimnek, partnereimnek mint korábban bárki, de ezek inkább kézenfekvő dolgok, mintsem forradalmi újdonságok. Inkább szorgalom és törődés kérdése, mintsem egy agytröszt logikájáé.

Hogyan élsz? Hogyan telik most egy napod?

Interjúkat adok helyi, közösségi rádióknak… Na jó, nem viccelődök. Napi maximum 6 órát vagyok hajlandó dolgozni, szigorú rutin szerint. Mindenre van maximum. Négy nap egy héten, de csak ha nagyon muszáj. 45 percnél többet nem töltök emailekkel, maximum egy óra mehet el meetingekre és két óránál többet akkor sem vagyok hajlandó telefonálni ha a kedvesem hív. Viszont annál többet vagyok vele és gyermekeinkkel. Természetesen a negyedéves, féléves és éves zárások több odafigyelést és energiát igényelnek, de már erre sem kell annyi figyelmet fordítanom, mint korábban.

Mi a legnagyobb eddigi sikered, amire a legbüszkébb vagy?

Közhelyesnek hangzik, már-már nem is hangozhat őszintének, de a családom a legnagyobb sikerem és büszkeségem. Az egykori feszített tempó mellett lett egy szerető magyar feleségem és minden gyermekemnek magyar az anyanyelve. Kitartanak és örömmel várnak haza, szeretnek és imádnak, én pedig viszont imádom őket, mindennél jobban. Sikeres embernek tartom magam, de a sikernek általában ára szokott lenni. Nem tudnék megnevezni olyan dolgot, amivel én úgymond „megfizettem” az eredményeimért. Ez legnagyobb részben a családomnak köszönhető. Nélkülük ma nem lehetnék az, aki.

Mindezek ellenére nem élsz rivaldafényben, nem vagy sem nemzetközileg, sem Írországban közismert személyiség.

Ez így is van rendjén. Az elégedett partnerek, ügyfelek a szakmában viszont ismernek, de legalábbis a cégeim nevét mindenképpen. Meglehetősen puritán életet élünk, nincs magánrepülőm, viszonylag szolíd autóim vannak, egy-két kivételtől eltekintve persze, a házak amikben élünk nem túl hivalkodóak, viszont jól felszereltek és kényelmesek. A feleségem sincs „elszállva” és a gyermekeinket is -eddig- sikerült féken tartani. Mindenük megvan, még talán több is, de sikerül őket a „normális” mederben tartani, két lábbal a földön járnak.

Házaitok? Azt értem, hogy sok ingatlanod van, de több házban is éltek a családdal?

Az évet minimum négy részre osztva élünk. Általában 3 hónapos turnusokban. 3 hónap Írország, 3 hónap Magyarország, szintén 3 hónap az USA-ban és 3 hónap bárhol ahol meleg van és süt a nap állandóan.

Azt hiszem a hallottakat időbe telik feldolgoznom. Jelenleg ha akarnék sem tudnék többet kérdezni és az időnk is lejárt, amit ennek az interjúnak előre megbeszéltünk.

Gyere, megmutatom a campust mielőtt elmész. Köszönöm, hogy meghallgattál, szerintem ezt így még soha nem foglaltam össze, még ilyen felületesen sem.

Én köszönöm, hogy megosztottad a sikered titkait a hallgatósággal. Amúgy tudok egy tuti bizniszt, nincs kezdő csomag, alig kell szinte befizetni valamit és kőgazdag leszel tőle, otthonról végezhető, csak egy laptop és internet kell hozzá… (mindketten nevetünk)

Az interjú alanya számára teljes anonimitást biztosítok, mert nem a személye, hanem az eddigi életútja a lényeg, abból meríthetünk erőt sokan. Bár az olvasók közül többen ismerhetik és ismerik is ki ő, kérem hozzászólásban ne a személyét tárgyaljuk ki, hanem az esetleges tanulságokat szűrjük le együtt.

Tetszett amit olvastál? További hasznos és érdekes tartalomért kérlek lájkold az Írországi Magyarok Rádió Facebook oldalát, melyet IDE kattintva érhetsz el.

Kategóriák:
Írország
banner

Comments to Interjú egy írországi magyar milliomossal

Menü
Ne maradj le a történésekről, kövess minket minden nap!

Belépés közösségi fiókkal: